A VEMAFI delegációja Lappföldön

100 pogácsa, 100 adag gulyásleves, Suomi/Finland100

a VEMAFI delegációja Lappföldön

Függetlenségének a Centenárumát ünneplő Finnországba, Lappföldre kapott meghívást a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör és a Veszprémi Magyar – Finn Egyesület. A több évtizedes barátság nyomán végül hatan utaztunk a rénszarvasok földjére.

Lappföld területe nagyobb, mint Magyarországé többségében finnek, továbbá számik és rénszarvasok lakják. Lakóinak száma sajnos csökkenő tendenciát mutat, és a rénszarvas állomány nagysága is jelentős Eurós támogatással tartható csak szinten. Meg is látszik a feldolgozott rénhús árán, a füstölt rénszarvas sonkát borsos áron, 58 Euró/kg kínálják az üzletekbe.

NagyRovaniemiben, a városközponttól 30 km, a magyarok számára mosolyt fakasztó névvel szereplő Sonka településen várt ránk két civil szervezet; az Európa Kör és a Sonkai Egyesület tagsága. Az Európa Kör tagjai nagy utazók. Alapos felkészülés után indulnak el évről évre az Északi-sarkkörtől délre fekvő európai országok valamelyikébe. Az első útjuk 2003-ban Magyarországra vezetett, legutóbb 2015 jártak nálunk a Balaton felvidéken és Veszprémben a Jeruzsálemhegyen. A 48 fős csoport tagjai ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtak Magyarországon. Emlékidéző együttlétet, újabb találkozót kezdeményeztek, ez alkalommal Lappföldön. A meghívás a csoport 15 éves születésnapjának ünnepségére szólt.

A VEMAFI delegációja Lappföldön

A köszöntőnkhöz – Gáspár Gábor finnországi képeinek kiállítása, vetítettképes előadás a Veszprém Finnugor Kulturális Főváros 2016 eseményeiről, magyar menü, és kék-fehér színekben – Barth Lidi kerámiáiból és kékfestő textilekből összeállított – ajándék társult.

Az egykori sonkai bolt, napjainkban közösségi házként működik, itt minden feltétel adott volt a gasztronómiai és a kulturális élvezetek megvalósítására. Jól felszerelt konyha és száz fő befogadására alkalmas – asztalokkal, székekkel berendezett – tágas tér állt rendelkezésünkre, szolgálatra kész helyi finn csapattal, Liisa vezetésével.

A hazai magyar motívumokat viselő szalvétákkal, finn mezei virággal, magyar-finn zászlókkal díszített asztalnál bevezetőül; veszprémi válogatott gyümölcsből készült, kiváló minőségű házi barackpálinkával köszöntöttük finn barátainkat. Majd ezt követte az itthonról vitt fűszerekkel; paprikával, petrezselyem gyökérrel és csipetkével készített marhagulyás leves és hozzá a remekbe sikeredett krumplis, sajttal megszórt pogácsa. Gulyásból 100 adag, pogácsából 100 darab, az érkezők létszámához és az ünnepi évhez igazítva.

A VEMAFI csapat a szakácsművészetével nagy sikert aratott, jöttek ám repetázni a piros paprikától először kicsit tartózkodó finnek. Gyorsan ürültek a tálak, vidám hangulatban ünnepeltünk. A magyar borokkal, a finn harmonika szóval és a magyar zenével gyorsan múlt az idő.

Leena Aspegrén barátainak, családtagjainak közreműködésével, a Lappföldi Csengettyű Együttes vezetőjeként számunkra is jól ismert Jukka Hakala muzsikájával, Jari Paksuniemi műsorvezetésével és Kaarina Hanni versmondásával szervezett műsorban, a mi alkalmi kórusunk magyar népdalokat énekelt.

Éjféltájt érkeztünk vissza a szállásunkra. Kellemesen elfáradtunk, örültünk a közös magyar-finn sikernek. A fehér éjszakában a tóparti faházba hazafelé vezető úton azzal összegeztük a napot, hogy: „Jó mulatság, férfimunka volt”.

A természet rendjébe nem lehet durván beleavatkozni, vallják a finnek. Ezért nem irtják a szúnyogokat. Így az éjtelen éjben ezer számra lakmároznak és szívják a gyanútlan turisták vérét. Van mit enni a madaraknak, jut finom falat a fecskéknek. Mi pedig másokhoz hasonlóan vakarództunk, ha elfelejtettük befújni magunkat szúnyogriasztóval.

Juhannus után Finnország zárva. Aki csak teheti, kiköltözik a mökkibe, a 188 ezer tó valamelyikének partján lévő házba és élvezi a csendet. Rovaniemiben mi több kínai, japán, angol, francia, orosz turistával találkoztunk, mint hazai finnel. A helyi városlakók többsége elmenekül a békés, érintetlen természetbe. Hosszú volt a tél mondják, túl sok volt a hó és csak májusban vonult le a jég a Kemi folyón, ki kell használni a napfényes órákat.

Rovaniemiben a városközpontban intenzív útjavítás folyik, így inkább gyalog közlekedtünk és néztük meg a város főbb nevezetességeit. Többek között, a háborúban 1944-ben elpusztult templom helyén 1950-ben nemzetközi segítséggel felépített – Lennart Segerstråle szív alakú ”Az élet forrása” című oltárképéről nevezetes, ezer főt befogadó templomot és a mellette lévő gondosan ápolt sírkertet, a hősi temetőt. Az evangélikus egyházközösség részéről Tuomo Korteniemi lekész úr volt a vendéglátónk. A társaságában ebédeltünk és a templomlátogatás után közös énekléssel búcsúztunk el egymástól.

Jártunk a helytörténeti múzeumban, a lappföld aranyát; a fát, az erdőt bemutató Pilke nevet viselő kutató- és kiállító központban. Az Arktikumban Merja Paksuniemi, a Lappföldi Egyetem tanárának vezetésével, Esko Lotvonennel együtt néztük meg az ünnepi év tiszteletére felújított Lappföld történetét, kulturális és természeti értékeit bemutató kiállítást. A múzeumi séta után a polgármester úr ebédre invitált bennünket az Arktikum Caféban. Ő is szabadságon volt már, de időt szakított a veszprémi vendégekkel történő találkozásra. Felidéztük együtt a több évtizedes testvérvárosi kapcsolataink történetét.

Átadtuk dr. Temesvári Balázsnak, a VKSZ Zrt vezérigazgatójának üdvözletét az Aranyosvölgyi projekt angol nyelvű ismertetőjének kíséretében. Az Öko- és Tudáspark fejlesztési program terve felkeltette polgármester úr érdeklődését.

Visszaidéztük Lotvonen úr első Veszprém megyei látogatását, amikor 2001-ben a Lappföldi Régió képviseletében kapcsolatfelvételre érkezett hozzánk. Búcsúzáskor átadtuk vendéglátónknak a veszprémi önkormányzat ajándékát – többek között – a logóval díszített Rubik kockát. Végül az ünnepi év, a Suomi/Finland100 emlékére a VEMAFI nevében egy – személyesen neki készített – közös fotóinkból összeálló, képekkel illusztrált oklevelet.

Élveztük a finn nyarat. Kellemes kiránduló idő lett Rovaniemiben. A lappföldi fehér éjszakában az érkezéskor még gyorsan kabátba bújtunk, másnap reggel boldogan tapasztaltuk, hogy velünk együtt megérkezetek a meleg napok is a sarkkörre.

Színes és gazdag programban volt részünk a Finnországban töltött egy hét során. Hajóztunk a Kemi folyón, szaunáztunk a tóparti Mölläriék mökkijében, megcsodáltuk a vaattiunki vízesést, miközben vendéglátóink piknik ebédet készítettek, kolbászt és palacsintát sütöttek a szabadtéri tűzhelyen és az elmaradhatatlan finn kávét kínálták az erdei pihenőnél, az asztalokkal, padokkal berendezett tisztáson.

Utunk során megnéztük a legészakibb közösségi kertet. Lelkes kertbarátok, területet bérelnek a várostól, kis faházat építenek a telkeken, ahol víz, villany adott és természetesen szauna is van. Éjt nappallá téve kertészkednek. A vegetációs idő rövid, de intenzív. Itt ilyenkor 24 órán keresztül árad a fény a növényekre. Előfordul bár, hogy jön egy hideghullám és a hirtelen lecsapó fagyban megbarnul a krumpli levele. Az itt élőknek nem szegi kedvét a kellemetlenkedő időjárás, Ulrika Tammenheimo, és Marjatta Aalto büszkén mutatták meg nekünk a gondosan művelt kertjeiket, a pompázó virágokat és zöldségféléket, fűszer- és gyógynövényeket. Szörpökkel, gyógyteákkal, kínáltak meg bennünket. A vendéglátást mi tihanyi levendula csokorral viszonoztuk. Nagy sikerünk volt.

Sok régi jó baráttal találkoztunk.

A sétahajózás napján a kikötőben sokan vártak ránk. Ott volt Hannele Simonen a magyar egyházi csoportok gyakori kísérője, eljött Ilmo Pulkamo, nyugdíjas lelkész, akivel a nyolcvanas-kilencvenes években Veszprémben is gyakran találkoztunk, továbbá Markku Köngäs a Rovaniemi Színház művésze, aki 2007-ben vendégként játszott a Petőfi Színház „Három a kislány” produkciójában, és anyagi támogatást adott bátyjával együtt a Steinway zongora adomány gyűjtése idején. Eljött a Rovaniemiben élő Vizner Anita, akit sokan ismernek Veszprémben és Ajkán, mert gyakran ő tolmácsol a testvérvárosi programok alkalmával.

Természetesen nem maradhatott ki a Joulupukkival, – otthonában Mikulásfalván – történő találkozás sem. Lassan várossá nő az üzletekkel, szállodákkal folyamatosan bővülő látványosság. Ezrével keresik fel Rovaniemit kicsik és nagyok, hogy találkozzanak a világhírű mesefigurával. Hogy csak a jelentősebb érdeklődőket említsem: 2017-ben 50 ezer kínai turista érkezik Lappföldre, de élen járnak a japánok és az oroszok, angolok, franciák és az olaszok is.

45 ezer példányban – angol, orosz és kínai nyelven – jelent meg az „All about Lapland-Summer 2017” prospektus műnyomó papíron, színes kivitelben, természetesen ingyenes terjesztéssel.

Sauli Niinistö köztársasági elnök, a turizmus fejlesztéséért 2016-ban magas állami kitüntetésben részesítette Rovaniemi városát és ismerte el az itt dolgozó turisztikai szakembereinek munkáját. Nemcsak a turisták számának növekedése, hanem az egész évre kiterjedő szezon megteremtésében lett sikeres Lappföld.

A korábbi években a téli 4-5 hónap volt a főszezon, nyáron alig lézengett valaki a Mikulásnál. Most tele volt emberekkel, a Joulupukki postahivatalától kezdve, a különböző üzletekig bezárólag minden. A Mikulás falu pecsétjét, ma már csak bélyeggel együtt adják a képeslapvásárlásnál, vagy 50 Centért stempliznek bár mit, a Tourinfo pontnál. Újabban fizetni kell szinte mindenért. De a Mikulással találkozni, kezet fogni, beszélgetni még ingyenesen lehet. Az eseményről video felvétel és fotók készülnek, amit drága pénzért kínálnak az érintetteknek, de a vásárlás nem kötelező, nem tukmálják rá senkire.

Látván az ezernyi ajándéktárgyat, a souvenirek gazdag választékát, azon mosolyogtunk, hogy nagyrészüket Kínában gyártják és az ide érkező kínai turisták itt, az Északi-sarkkörnél örömmel felvásárolják. Szomorú, hogy a korábbi kézműves kisüzletek, ahol a tárgyak készítését is nyomon követhettük, bezártak és ezek az autentikus tárgyak néhány kivétellel – pl. Marttiini tőrök – el is tűntek a kínálatból.

Partner szervezetünk képviselőivel, több alkalommal is találkoztunk.

Sulasalmi Reijo és felesége Raili a Rovaniemi Finn – Magyar Társaság tagjai és még néhány lelkes magyarbarát is csatlakozott a sonkaiak programjához, így alkalmunk volt újabb közös rendezvények tervét személyesen megbeszélni.

A soron következő Gáspár Gábor, – a ROVA40 projekt keretében 2015-ben Finnországban készült – fotóinak kiállítása a Rovaniemi városházán. A képek most a centenárium évében július 31 és augusztus 11 között láthatók. Talán még eljut Sodankyläbe is az anyag. A 27 fotót – megállapodásunk szerint – majd októberben Reijo és Raili szállítja vissza Veszprémbe.

Utunk során felkerestük a Tornio folyó svéd partján Haparandában lévő I. világháborús emlékművet és elhelyeztük a megemlékezés – magyar nemzeti szalaggal díszített – koszorúját. Az itt olvasható – magyar, német, svéd és török nyelvű – felirat 211 katona emlékéről tudósít, akik a fogoly cserék idején a Botteni öböl északi partjainak térségében haltak meg és már soha nem térhettek innen vissza szülőföldjükre.

Ellátogattunk Ouluba. Utunk elsődleges célja az volt, hogy meglátogassuk kedves barátnőnket, Kreetta Alatalo-t, akit 2014 november 5-én autóbaleset ért. Azóta súlyos állapotban él az idősek otthonának fekvőbeteg osztályán. A gondos ápolásnak köszönhetően, több mint két évvel a balesete után, még találkozhattunk. A helyzete sajnos reménytelennek tűnik. Úgy hisszük, hogy ezen a napon kedves barátnőnk – aki annyit tett a magyarokért – megérezhette a szeretetünket, és a tihanyi levendula virág illatát. Janne Alatalo, Kreetta fia és népes családja fogadott bennünket. Búcsúzásnál, Janne megható szavakban mondott köszönetet azért, hogy elesettségében sem feledkezünk meg az édesanyjáról.

Vonzott bennünket a közelben fekvő Hailuoto sziget. Meg akartuk tapasztalni, hogy a komppal történő átkelés ingyenes Finnországban, hiszen a vízi út is az úthálózat része.

Élveztük a Balti tenger illatát és a szigetet elborító ezüstszínű zuzmónak, a jäkälä-nek az impozáns látványát. Janne Alatalotól megtudtuk, hogy a jäkälä gyűjtése nem támogatott. Amíg a finn erdők gyümölcsét, a különböző bogyókat, gombákat bátran szedheted a finn erdőkben, a zuzmót, a rénszarvas eledelét nem. A szigeten működik egy családi vállalkozás, amely 60 országba szállítja az itt termő különleges növényt. Virágkötészetek, képzőművészek vásárolják. Egyes értesülések szerint, mint egészséges élelmiszert, az érintetlen természet ajándékát újabban a szakácsművészetben is felhasználják és különleges csemegeként, sütve tálalják.

Szemerkélő esőben érkeztünk vissza Ouluból Rovaniemiben. Utolsó lappföldi éjszakánkon itt a testvérvárosunkban tértünk nyugovóra. Családok otthonaiban szálltunk meg közvetlenül a Kemi folyó partján és élveztük a barátok gondoskodását. Volt, aki egy egész fa épületet, egy családi házat kapott kölcsönben. Míg más, a városközpontban lévő tágas sorház alsó szintjét vehette birtokba erre az éjszakára.

Elérkezett a hazautazás napja. Búcsúztunk Leenatól, Hannelétől, Juonitól, Liisatól, Hilkkától, Marjatól,Tertutól, Reinotól, Timotól és a másik Leenatól, hogy csak néhány nevet említsek.

Az utolsó finnországi napunkat Helsinki városnézéssel és Heli Halla-ahos találkozóval töltöttük. Helivel, a VEMAFI tiszteletbeli tagjával villamosoztunk az eleredt esőben, megnéztük – immár 3 Euró belépődíjjal – a Temmpeliaukio kirkkot. Igaz ott jártunkkor zene is volt a szikla templomban, az esti koncertjére készülhetett a zongoraművész, akinek a játékában mi is gyönyörködhettünk.

A reptérre indulás előtt végül a Csend templomában mondtunk köszönetet azért, hogy a gondviselés és lappföldi barátaink ilyen szép és gazdag programmal ajándékoztak meg bennünket Finnországban, az „Yhdess䔄Együtt” jeligét hirdető Suomi-Finland100 ünnepi évben.

Köszönetet mondunk Porga Gyula polgármester úrnak az önkormányzati támogatásért. Továbbá dr. Szoboszlai András VEMAFI elnökünknek, a repülőjegyek intézéséhez, azok beszerzéséhez,

dr.Temesvári Balázsnak és a Kálmán családnak a reptéri transzferekhez, Szakonyi Zsuzsának és Vókó Péternek az utazás előkészítéséhez nyújtott segítségéért.

A szövegben szereplő fotókat készítették: Kálmán Györgyné, Szamosi Attila és Timo Teppo

A július 6-13-i látogatás élményeit lejegyezte, a Sonka-Veszprém civil szervezetek közötti kapcsolat építője és a finnországi program szervezője:

Tímár Veronika

Útitársaim voltak:

Bogdán Gabriella, dr. Horváthné Búzás Anna, Kálmán Györgyné, Mezős Gábor, Szamosi Attila