Megemlékezés. 76 éves lenne Kreetta Alatalo

Kreetta Alatalo emlékére
Rovaniemiben volt egy ház, amelynek ajtaja mindég kitárult a magyar vendégek előtt. 1995-ben a Leukumutka 6 udvarán 30 magyar gyermek – a Litéri Zöldág Táncegyüttes tagjai – a „Tavaszi szél vizet áraszt…” című dalt énekelték magyarul és finnül, köszönetképpen a ház asszonyának Kreettának, a gondoskodásért, a sok finomságért, kedvességért, segítségért, amit tőle kaptak. Így búcsúzott egy autóbusznyi gyerek, mielőtt a Mikulás városból útnak indult a csoport a helsinki reptérre.
Megemlékezés. 76 éves lenne Kreetta Alatalo
Kreetta vendégkönyvét lapozva 1988 nyarától kezdődően sok-sok magyar, többségében veszprémi,de pécsi, budapesti, körmendi, nyíregyházi, siófoki látogató sorait is olvashattuk. Művészek, könyvtárosok, muzeológusok, orvosok, köztisztviselők, diákok, tanárok, egyetemisták, sportolók,művészeti csoportok és ösztöndíjasok, üzletemberek, akik a testvérvárosból érkeztek Rovaniemibe, vagy „finnbarátként” az ország különböző pontjáról indultak északra, mert a romantikus Lappföldet akarták megismerni.
Huszonhat év alatt, nagyon sokan vendégeskedtek Kreetta otthonában. Terített asztal, sok esetben szállás és vidám, szívét-lelkét odaadó vendéglátó házigazda várta szeretettel, programokkal a „távoli rokonokat”.
Santa Kreettanak emlegettük őt, mindenben a segítségünkre volt. Bankban dolgozott, széles ismeretségi körrel rendelkezett. A fiai Janne és Marko már sokat voltak távol a szülő háztól, egyetemre jártak, külföldön tanultak és dolgoztak, így jutott idő a barátokra is.
Kreetta tizenegy gyermekes családban nőtt fel a svéd-finn határon a Tornio folyó melletti Kainunkyläben. Ő volt a legidősebb lány, nagy segítséget jelentett az édesanyjának a mindennapok feladatainak ellátásában. Rovaniemiben járt középiskolába, majd férjhez ment és itt telepedett le a család. Mindenkiről, a barátairól is szeretettel gondoskodott, fiatalokról és idősekről egyaránt.
Közösségi ember volt, részt vett az önkormányzat munkájában, a banki dolgozók érdekképviseleti szervezetében vállalt feladatot és énekelt az egyházi kórusban. Aktív tagja lett a Rovaniemi Finn – Magyar Társaságnak, pótnagymamaként segítette a magyar anyukákat, akik a Kemi és Ounas folyó-menti városba kerültek.
Amikor nyugdíjba vonult, követte a fiait és 2002-ben átköltözött Ouluba, itt hamarosan csatlakozott a „magyarbarátok” köréhez. Aktív nagymamaként hét unokáról gondoskodott.
Megszeretett bennünket, magyarokat. Minden magyar vonatkozású hír érdekelte, rajongott a magyar klasszikus zenéért. Büszke volt ránk, népszerűsítette a magyar kultúrát. Örömmel töltötte el, ha a magyarok eredményesen szerepeltek Finnországban. Felhívta a baráti körének figyelmét azokra a magyar zenészekre is, akik a Lappföldi Kamarazenekarhoz szerződtek.
Szívesen jött Veszprémbe, Balatonalmádiba, Pécsre, Budapestre és az utóbbi években Oulu testvérvárosába, Siófokra is. Boldog napokat töltött velünk, ösztöndíjasként Parádon, a VEMAFI programjainkon és a családjaink körében Veszprémben, Felsőörsön, Békéscsabán, Gyulán.
2014.november 5-én egy havas kora estén indult el az unokáitól arra a végzetes útra, amikor egy autó elütötte, súlyos balesetet szenvedett. A műtétek nem segítettek a jobb oldala teljesen lebénult, angondos ápolás tartotta közel három éven át életben. 2017.szeptember 27-én ért véget a szenvedése.
Kreetta 75 nyarat élt meg, október 18-án lenne a 76.születésnapja. Ezen a napon megszólal az oului székesegyház lélekharangja.
Ezen a napon itt Veszprémben a barátaival, ismerőseivel 17 órakor összegyűlünk a Kossuth utcai Evangélikus Templomban, hogy csendes imával és a felhangzó orgona zenéje mellett rá emlékezünk.
Mindenkit szeretettel várunk.