A Nöo-i Templom Férfi Kórusa

Nöo Észtország DK-i részén, az ország második legnagyobb városától, Tartutól kb. 20km-re D-re fekszik. A Nöo-i Szent Lőrinc Templom az ország szárazföldi részén lévő legrégebbi ősi templomok egyike. A dél Észtország középkori építészetében impozáns helyet képvisel, mivel szerkezete megmaradt tulajdonképpen eredeti, 13. sz.-i formában. Mivel jó állapotban megőrződött, ezért egyedülálló és kiemelt szerepet játszik Észtország építészeti örökségében.

Manapság a nöo-i gyülekezet 200 aktív tagból áll. A gyülekezet életében a zene fontos szerepet játszik. A Nöo-i Templom Férfi Kórusát 1990. 03.25-én alapították. Az első szereplésük 1990.04.8-án, Virágvasárnap  volt a templomban. A kórus főleg észt spirituális zenét énekel, de más országok zenedarabjait is előadják.

Első külföldi koncertútjuk Finnországba, Helsinkitől Ouluig vezetett  1992-ben. Ezután az együttes Svédországban, Németországban, Oroszországban, USA-ban és Kanadában koncertezett. A kórus sok észt templomban, iskolában, idősotthonban, kórházban  adott koncertet és számos zenei fesztiválon vett részt. 

Az első tenor Margus Liiv, a kórus  vezetője 1993 óta. 

Margus  Mart  Jaansonnal, a lelkésszel  együtt  választják  ki   kórusnak  az  énekeket   és  mindketten  komponálnak  szerzeményeket  a kórusnak.

Körülbelül  80  ének szerepel  a  kórus  repertoárjában.

Most  nyolc  férfiből  áll a kórus. Margus  Liiv  / az első  tenor /, Manti  Koonukorb  /I.tenor /, Mart  Jaanson  /II.tenor /, Erik  Leedjarv / II.tenor  /, Madis  Kanarbik / bariton  /,  Bert  Ove  Laasimer /basszbariton /, Laurits  Leedjarv / basszbariton / és  Ingmar   Laasimer  / basszus /.

A  kórus  2004-ben  adta  ki első  CD-jét, a címe:

A szívemben  vasárnap  van.

A második  CD karácsonyi  énekekkel  2008-ban jelent  meg.

A harmadik CD zenéje  Martin  Lipp szövegére  készült, ő  a Nöo -i templom  lelkésze  volt 1854 és 1923 között, és ő az észt zászló dalának szövegírója, ez a mű  2010-ben született.

A negyedik CD  zsoltárokat  tartalmaz: Az Úr dicsérete címmel  2015-ben  jelent meg.

(Az angol nyelvű információt magyarra fordította Czibókné Pszota Ágnes)