Finn Oroszlán érdemrend Tímár Veronikának és Dr. Csikász Sándornénak
Dr. Csikász Sándorné (Csibike) legfőbb érdeme Finnországért, Szolnok és Riihimäki testvérvárosi kapcsolatáért végzett munkája, a finn kultúra terjesztése Magyarországon és a civil szervezetekben végzett tevékenysége. Csibike az immáron húsz éves és 82 tagú szolnoki finn baráti kör alapító tagja.
Tímár Veronika érdemei a baráti-, a kulturális- és a városok közti kapcsolatok támogatása. Lappfölddel és Rovaniemivel való kapcsolat építése. A köztársasági elnök indoklásában olvasható még Vera közreműködésével elkészített „A barátság hídja” című zenei CD is.
A köztársasági elnök asszony elismeri Csibike és Vera munkájában, hogy a jövő nemzedéknek is átadják Finnország szeretetét és terjesztik a finn kultúrát.
Az érdemrend átadása után a kitüntetettek tiszteletére Cz. Nagy Zsófia énekelte el Máté Péter: Most élsz című számát, majd Dr. Südy Györgyné Erzsébet előadásában Reményik Sándor: Tündérfok c. versét hallhatták a meghívottak.
Az ünnepségen jelen voltak a követség munkatársai, Dr. Szíj Enikő, a Magyar-Finn Társaság elnöke, Outi Karanko-Pap a Kalevala Baráti Kör elnöke a szolnoki és a veszprémi finnbarátok képviselői, a kitüntetettek családtagjai és legközelebbi barátai. Kedves szinfoltja volt a fogadásnak, amikor Vinnai Ági felolvasta Juhász Zoltán kisnagykövet Jari Vilén nagykövet úrhoz címzett levelét. A meghitt, családias hangulatban zajló fogadáson a legfiatalabb vendég négy hónapos, a korelnök a 87 éves Molnár Károly egyesületünk alapító tagja volt.
Az ünnepséget megelőzően a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület tagjai Dr. Kerezsi Ágnes vezetésével megtekintették a (M)ilyenek a finnek című kiállítást a Néprajzi Múzeumban.
Minden tagunk nevében sok szeretettel gratulálunk Csibikének és Verának a kitűntetéshez!
A fogadáson készült fotók megtekinthetőek weblapunk galéria rovatában.
| Finnország Oroszlán Érdemrendje
Az érdemrendet 1942. szeptember 11-én alapították.
/Forrás: www.presidentti.fi Fordítás: Buzás Erika/
|
|
Reményik Sándor: Tündérfok
Az életednek van egy titkos csúcsa, Az életednek van egy titkos csúcsa Az életednek van egy titkos csúcsa, Az életednek van egy titkos csúcsa,
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.
|
|
Tímár Veronika beszéde:
Tisztelt Nagykövet Úr, Tisztelt Megjelentek, Kedves Barátaim! Köszönöm a megtisztelő elismerést, ami nem csak az én, hanem a veszprémi finnbarátok munkájának jutalma is egyben. Külön öröm, hogy a Kemi város szülöttjétől Nagykövet úrtól éppen ma, Szent Iván napján vehettem át a kitüntetést, amikor még az időjárás is az első lappföldi, füstös szaunás Livo-jävi partján töltött Johannusomat idézi. Hamarosan négy évtizede lesz már annak, hogy először léptem finn földre és Helsinki mellett akkor éppen Riihimäkibe, Szolnok testvérvárosába jutottam el. 1970-ben Veszprémnek még nem volt finn testvérvárosa. Ez az élmény egész életemre szólóan, meghatározó volt. A következő évben Tuure Salo, Rovaniemi polgármestere vezetésével lappföldi delegáció érkezett Veszprémbe. A vendégek kísérőjeként minden igyekezetem a testvérvárosi kapcsolatok megteremtésére felé irányult. A látogatás végén a partnerek együttműködési szándéknyilatkozatot fogadtak el. Közben teltek az évek. Volt időnk megismerni annak a fontos finn szónak a tartalmát, amit ma már Erdélyben a csángó magyarok is „tudogatnak”. Ez a szó pedig a „sisu”: kitartás, szívósság. Hiszen három év várakozás után született meg Lappföldön a jóváhagyó döntés. Így most szeptemberben Veszprém és Rovaniemi testvérkapcsolatának 35. jubileumát ünnepelheti. Igaz az eredeti megállapodást mind két város hivatalában „eltündérelték”, de a kapcsolatok erejét mutatta, hogy az papír nélkül is eredményesen működött. 2004-ben megtörtént az együttműködés megerősítése, e díszes oklevelet és annak másolatát, már a városok mellett a mi egyesületünk is több példányban őrzi. Az emberek közötti együttműködés kialakulása, Lappföld szeretetének vírusa – Seija Hurri, Tuomo Molander, Fuják József és testvérbátyám Tímár László találkozása révén 1979-ben, éppen harminc évvel ezelőtt érkezett meg hozzánk. A kezdeteket erősítette a Nelin házaspár és Halász Béla életre szóló barátsága, Hernád Tibor és Ilmo Pulkamo evangélikus lelkészek találkozása. Magával ragadott bennünket Lappföld szépsége. A végtelen erdők, a „zöld arany”, a tunturik, a szökkenő rénszarvasok, a tisztavízű folyók és halban gazdag tavak világa, az ott élő emberek vendégszeretete. Igaz barátokat találtunk az Északi Sarkörön és azon is túl, akiknek a kimondott szava olyan fundamentum, amelyre várat lehet építeni. Bizonyítja ezt az állítást, egyesületünk többkötetes krónikája és a magán archívumokban őrzött emlékek, élmények, barátságok történetének hosszú sora. 2008, az emlékezés és egyben a jövő építésének éve volt számunkra. Negyedszázados volt az egyesületünk és a legnagyobb örömömre képes volt a megújulásra. Itt állnak most mellettem az alapító tagokkal együtt a fiatalok, akik Dr. Szoboszlai András elnökletével tovább szövik majd a barátság fonalát a jövőben. Korábban – ha a kapcsolatok akadoztak – gyakran hallottam érvként Veszprémben hogy: Rovaniemi messze van. Valóban néha soknak tűnik a közel háromezer kilométer, de felgyorsult világunkban már két klikkeléssel – igaz csak virtuálisan – már ott is vagyunk a Lappia talonál vagy éppen a Joulupukkinál. Köszönöm Nagykövet úrnak, hogy munkatársaival együtt sok segítséget adtak és adnak folyamatosan az egyesületi munkánkhoz. Nagy öröm és büszkeség volt az „Én Finnországom” pályázat nyomán Stupián Alíz és Juhász Zoltán első díja. Így Veszprém, nevezetesen a Kossuth Lajos Általános Iskola adhatta az első kisnagykövetet, egyesületünk pedig – hagyományteremtő szándékkal – szervezője lehetett a „Kisnagykövetek, Nagyutazók” első országos találkozójának. Köszönöm az itt jelen lévő veszprémi, és budapesti, finn és magyar barátaimnak – a távollévőknek, közöttük külön is említeném Szakonyi Zsuzsát, Kreetta Alatalot, Reijo Sulasalmit továbbá a térségi kapcsolatokat segítő Esko Lotvonent, és Merja Leinonent, – köszönöm a családom tagjainak mindenek előtt az Édesanyámnak, hogy ki-ki lehetősége szerint segítségemre volt és támogatta törekvéseimet. Az oroszlán jegyében születtem, de soha nem gondoltam, hogy egyszer majd a Finn Oroszlán érdemrend kitüntetettje leszek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Budapest, 2009.június 24. Finn Nagykövetség
|
| Juhász Zolcsi levele:
Kedves Nagykövet Úr! A tavaly májusi nagyköveti napom óta eltelt egy év, erről az időszakról szeretnék beszámolni. Először természtesen mindenki a követségen eltöltött napunkról kérdezett, amit nagyon .élveztem. Szerencsére az azon a napon készült film levetítése már sokszor megmentett a meséléstől ami nem az erősségem. A nagyöveti tisztség velem maradt azóta is, de a finn-magyar jelvényt hamarosan egy másik öltönyre kell tenni, mert nagyot nőttem azóta. A VEMAFI taggyűlésén előadást tartottam Alízzal együtt karácsonykor a felnőtteknek. A városban néhányszor kis finn nagykövetként könyveket adtam át, üdvözöltem finn vendégcsoportokat, gyerekeket és sikerült fogadnom és angolul köszöntenem egy lappföldről érkező finn delegációt is. Szerencsére senkivel sem kellett munkamegbeszélést követően együtt ebédelni. Anyukámmal megszerveztük a “Kisnagykövetek és Nagyutazók Első Országos Találkozáját”, ahol felolvastam nagykövet úr üdvözlő levelét. Nagyon örültünk, hogy minden a pályázatban szereplő városból jöttek vendégek, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az iskolában nagyon elfoglalt évem volt, sikeresen indultam matematika, angol, magyar, kémia, informatika, technika és történelem megyei és országos versenyeken. Kitűnő lettem és nevelőtestületi dícsérettel zártam a tanévet. Ebben a tanévben jártam az ELTE matematika táborában, amit Pósa Lajos bácsi szervez és tart a Rózsdombon egy villában. Sajnos általában iskolaszünetekben, de fantasztikus a légkör és a tanulás, imádom a matematikát. Mivel a szüleim nem tudtak elvinni Budapestre így idén először utaztam egyedül távolsági buszon. Sajnos most nem tudok ott lenni a Vera néni tiszteletére is rendezett fogadáson, mert elkezdődött a nyári szünet és a testvéremmel Andrissal együtt a nagyszüleimhez megyek nyaralni Sárospatakra. Addig apukámék itthon maradnak és küzdenek a házépítéssel, szeptemberre talán már lesz saját szobám is. Nagyon várom az őszt, mivel a VEMAFI Rovaniemibe készül, szeptember 7-13 között, és apukámék megengedték, hogy én is a küldöttséggel mehessek. Akkor lesz a születésnapom és ezt kapom ajándékba. Életemben most leszek először Finnországban. Munkám is lesz, mivel a rovaniemi testvériskolai kapcsolat nem igazán indult be, rábeszéltük anyukámmal az igazgató nénit is, hogy jöjjön el a csoporttal, hátha sikerül ketten beindítani a kapcsolatokat a személyes találkozással. Anyukám nem tud jönni, így majd Klára nénivel ketten vigyázunk egymásra. Tudom, hogy a politikában nincs nyári szünet, de amikor csak mód van rá kellemes pihenést kívánok! Üdvözlöm a nagykövetség dolgozóit is, remélem hamarosan találkozunk! Juhász Zoli |
Az érdemrend átadása
Dr. Csikász Sándorné beszéde
Tímár Veronika beszéde
Cz. Nagy Zsófia énekel
