Finn önképzőköri tanfolyam, Gulyás Berta beszámolója
Június 18-án hétfőn reggel az első finn órámra készültem. Kilenc óra tájban érkezett meg Réka az édesanyjával, és együtt indultunk a megyei könyvtárban szervezett finn önképzőköri tanfolyamra, ismerkedni a finn nyelvvel. Én egy kis előnyben voltam, mert már jártam Finnországban két éve Vera nénivel. A lappföldi látogatás és a budapesti Néprajzi Múzeumban a „(M)ilyenek a finnek?” című kiállításon szerzett élményeim alapján a fejembe vettem, hogy finnül szeretnék tanulni. Rékának viszont- aki egy szerencsés véletlen során csatlakozott hozzám – teljesen ismeretlen volt a nyelv.
Az első nap finn órái után már együtt ebédeltünk Vera néninél. Másnap mi mentünk Rékáékhoz, a család megismerésének és a tanfolyamzárásra való készülésnek céljából. Nem mintha máris le akartuk volna zárni a tanulást, hanem mert mivel Réka fuvolán, testvérei, Zsóka és Csongor csellón és kürtön, én pedig zongorán játszok, kitaláltuk, hogy finn ismereteink mellett egy kis koncertet is fogunk adni.
A héten többször is együtt írtuk meg a házit (mivel minden hétköznap délelőtt két-három finn óránk volt), és ha még a temérdek szó közül nem is tudtuk mindet teljes biztonsággal, a vonatútról már lett volna mit mondanunk, és azt már egész biztosan ki tudtuk volna fejezni, hogy valamiben nem vagyunk biztosak.
A hétvége sem telt finnmentesen. Szombaton a Győri gyerekek és én a Villa Medicibe mentünk, ahol finn főzőiskola volt. Először erdeigyümölcs-levest, aztán finn húsgolyót és sajtos tekercset, végül pedig Runebergintortutot (Runeberg tortácskáit) készítettünk. Júliusban egyedül is megsütöttem, édesanyámat ezzel a sütivel köszöntöttem születésnapján.
Este Vera nénivel a VEMAFI egyesületi piknikre mentünk, ahova Réka sajnos nem tudott eljönni, de én nagyon jól éreztem magam. A másnap reggel néhány veszprémi finnbaráttal együtt a Villa Medicibe mentünk segíteni. A szálloda kertjében finn hét volt. Juhannus ünnepén, a programok zárásaként a tiszteletbeli konzul és a VEMAFI finn napot rendezett, ahova délutánra a finn nagykövetet, a házelnököt és Veszprém polgármesterét vártuk.
Jari Vilén nagykövettel és a finn parlament elnökével
Ők adták át a rajpályázat és a finn „sütisütő” verseny díjait, majd nagy meglepetésünkre a bemondónő színpadra szólította a vemafi finn önképző körének két tagját (azaz minket). Az első heti tanulás után boldogan vehettünk át egy-egy finn nyelvű mesekönyvet, egy finn szatyrot és néhány matricát. Réka szüleivel és testvéreivel mi is beálltunk a litéri Zöldág Táncegyüttes soraiba finn néptáncot tanulni, majd megebédeltünk a finn büfében, és lassan ez a nap is véget ért.
A második héten Rékával újra belevágtunk a tanulásba. Ezen a héten leginkább a partitivus szótárazásával bajlódtunk, emellett a tanfolyamzáró „vizsgára” saját finn nyelvű bemutatkozásunkat is meg kellett írni.
Nagy esemény is történt a héten: Réka 13 éves lett. A szülinapi tiramisuja elfogyasztása után a meghívók készítésébe fogtunk. Nem volt könnyű feladat, mert úgy gondoltuk, hogy finnül írjuk meg, és amíg az egyikünk írt, addig a másikunk zöld színnel díszítette a már leírt sorokat. Három napig gyártottuk az 5 meghívót.Közben, ha a Győry családnál ebédeltünk, gyakoroltunk. Ugyanis egy meglepetés finn dallal is készültünk, amihez zongorakíséretet is írtam.
A tanulás mellett Rékával rengeteg közös programban volt részünk. Többek között fürödtünk a Balatonban és voltunk Kislődön a Sobri Jóska Kalandparkban is.
Végül elérkezett június 30, szombat, a búcsúzás napja. Elvégeztem az utolsó simításokat a családom meghívóján, akiket Békéscsabáról 1 órára vártunk Veszprémbe. Elmentünk megmutatni nekik a Villa Medicit, a hotel falán az oroszlános finn címert és a Nosztalgia étteremben megebédeltünk. Utána még egy utolsó próbára mentem Rékáékhoz.
a Győry család nappalijában
Délután négy órára megérkezett a vendégsereg. A Győry család nappalijában édesanyám, nagymamám és a kisöcsém a házigazdákkal, Réka szüleivel és testvéreivel, Vera nénivel és Gábor bácsival vártak ránk. Egy hatásos belépő után a „kicsik” (Réka testvérei) előadták a darabjaikat. Mi pedig bemutatkoztunk finnül. Először Réka tolmácsolt, majd én fordítottam. Ezután zongorán és fuvolán előadtuk kamaradarabunkat, Sosztakovics Tréfás keringőjét és egy Liszt-etüdöt. Végül megkértük Gábor bácsit és Vera nénit, hogy értékelje a „tanfolyamot”.
zongorán és fuvolán előadtuk Sosztakovics Tréfás keringőjét és egy Liszt-etüdöt.
Ezután következett a mi meglepetésünk, a Tula tullalla kezdetű finn dal, ami az először a Győry gyerekekkel énekeltünk, majd Gábor bácsi és Vera néni is velünk énekelt.
Fagyiztunk, beszélgettünk, megmutattuk Rékáék halait, kutyáját és hörcsögét. Elérkezett a búcsúzás.Megköszöntük a lehetőséget a szervezőknek és a szüleinknek, hogy finnül tanulhattunk.
Réka egy gyöngyből font karpereccel ajándékozott meg és címeket cseréltünk abban a reményben, hogy hamarosan újra találkozunk Békéscsabán, Veszprémben vagy talán majd egyszer Finnországban. Ami biztos: a finn tanulást folytatni fogjuk.
/Írta: Gulyás Berta/
