Szoboszlai András Finnországba megy katasztrófaelhárítási gyakorlatra

Felállt a nagykövet bemutatkozó előadása után, és tolmácsot meghazudtoló tökéletességgel beszélt arról, hogy kollégáival együtt mentési konferenciára, katasztrófaelhárítási gyakorlatra utazik Finnországba. Izgult, ahogy szokott, mint mindig, amikor szerepelnie kell. A mai napig nem mert elmenni nyelvvizsgázni; annyira nem tudok jól finnül, állítja, és nehéz őt meg-győzni az ellenkezőjéről. Szoboszlai Andrásról már akkor írtam, amikor még nem is ismertem őt. Sok évvel ezelőtt ügyeletes voltam a szerkesztőségben, a szemközti ablakból zongoraszót hallottam, később tudtam meg, hogy ő játszott, gyakorolt; gyerekként éppen annál a tanárnőnél tanult, akinél én. András tíz évig zongorázott, egy évig orgonált, énekelt az iskolai kórusokban, ifjúsági kórusban. A Szilágyi általános iskola után a Lovassy gimnáziumba járt. Biológus akart lenni, később az orvosi pálya kezdte érdekelni. Előbb diplomás ápolóként végzett az egészségügyi főiskolán, 2005-ben a Szegedi Egyetemen vehette át általános orvosi diplomáját, most ortopéd trauma szakon rezidens. A szakmai gyakorlatot a Pécsi Egyetemi Klinikán, a Rovaniemi Központi Kórházban és a Veszprém megyei kórházban végezte, a traumatológiai és ortopédosztályon szeretettel fogadták, mindenben a segítségére voltak. Kétéves rezidensképzése hamarosan véget ér – huszonnégy hónapig megállás nélkül dolgozott, két hónapos szabadságát most veszi ki. Négy és fél év szakképzési idő következik, ortopéd traumatológus szakorvosnak készül. Közben másodállásban mentőzik, már tíz éve, kezdetben mentőápolóként, majd mentőorvosként. Ez a hobbija, az egyetemi évek alatt is munkával teltek hétvégéi, nyarai.

Finnül 1992 óta tanul. Az orvosi egyetemi évek alatt különórákra járt, a finnugor tanszéken képezte magát, haladt előre, finn-magyar táborban vett részt Magyarországon, matematikatáborban Finnországban. A Veszprémi Magyar-Finn Egyesület Seija Hurri-ösztöndíjasaként Ro- vaniemiben egy középiskola életébe kapcsolódott be, később egy hónapos gyakorlaton volt a lappföldi város kórházában, rezidensként tavaly a sebészeti osztályon. Beszélhetett volna angolul – abból a nyelvből van vizsgája -, ő mégis a finn nyelvet használta. Október 14-én katasztrófaelhárítási gyakorlatra megy Saarislkbe. A programot – ami egyben egy mentési konferencia – a Ba-rents-tengeri orszá- gok szervezik, Magyarország nem tagja a szervezetnek, ennek elle- nére bekapcsolódik. A közös gyakorlatok északon – Norvégia, Svédország, Finnország, Oroszország területén – rendszeresek, hiszen nagyon fontos, hogy egy repülőgép-, hajó- vagy vonatszerencsétlenség esetén az országok összehangoltan, együttműködve végezzék a mentést. Nagyok a távolságok, a lakosság lélekszáma alacsony, katasztrófahelyzetben a szomszédos országok segítségére is szükség van. Mentéskor nincsenek földrajzi határok.

A gyakorlatot egy utasszállító repülőgéppel imitálják. A gép kényszerleszállást hajt végre Ivalóban (a legközelebbi nagyobb egészségügyi intézmény, a Rovaniemi Központi Kórház 290 kilométerre van). A gyakorlat szerint tél van, a kétszáz sérült embert minél hamarabb el kell látni, kórházba juttatni, a repülőtéren ideiglenes ellátóhelyet létrehozni számukra. A mentési konferenciára Balatonfüredről és Várpalotáról négyen utaznak, András jelenleg a balatonfüredi mentőszolgálatnál dolgozik. A program után a Veszprém megyeiek Rovaniemiben megismerkednek a központi kórházzal, a mentőállomással, a tűzoltósággal, a sürgősségi irányító központtal. Utazásuknak több célja van: részt venni a mentési gyakorlaton, egymás munkájába bepillantást nyerni, kapcsolatot építeni, világot látni, szemléletet változtatni, más munkamódszereket megismerni. Lappföldön változóban van a helyszíni sürgősségi ellátás felépítése, a magyar Országos Mentőszolgálat felépítése és működése az új rendszer egyik alternatívája lehet. A magyar mentőszol- gálat a világon elismert, híres és csodált rendszer.

Dr. Szoboszlai András rezidensként a megyei kórházban dolgozik, szabadnapokon és hétvégén mentőorvosként vállal feladatot. Nincs sok szabadideje – találkozásunkkor is egyik ügyeletből jön, a másikba megy -, ő mégis azt mondja, életformája nem különleges, nincs benne semmi extra, az egészségügyben majdnem mindenki így él, ilyen feszített tempóban dolgozik, ez a természetes. Ortopéd traumatológus szakorvos lesz, négy és fél éve van, hogy a műtéteket megtanulja. A mentő a hobbija, nem tud tőle elszakadni, érettségi után ott kezdett dolgozni, sokat köszönhet a kollégáknak. Szervezés kérdése az egész, állít- ja, mikor az időbeosztásáról kérdezem, jól kell tudni szervezni. Nem érti, miért cso- dálkozom, miért lenne ő és az életformája különleges. Szép csendben teszi a dol- gát, visszahúzódva, szerényen. Biztatásra szorul, ismerje el értékeit, tehetségét. Én biztatom.