Harmadik jelentés

 

Kedves magyarországi finn-barátok!

Ezúttal egy „világra szóló” örömhírrel kezdem beszámolómat: tudok finnül!

Természetesen még messze vagyok attól a fázistól, hogy rendõr-vicceket tudnék mesélni finn nyelven (habár ezekkel amúgy sem aratnék nagy sikert, hiszen a rendõrök Finnországban köztiszteletnek örvendenek), de meg kell osztanom Önökkel az elsõ sikerélményemet ezen a területen.

A közös hokimeccs-nézések örökös tiszteletbeli házigazdájának, Jani nevû barátom új otthonának konyhájában történt az eset. A beszélgetés vegyesen folyt finnül és angolul (utóbbi a velem való kommunikáció nyelve), Jani tálalta elénk a vacsorát, s mikor végre õ is leült volna az asztalhoz, megkérdezte: Missä on minun lasi? – mire én odanyújtottam neki poharát, ami elõttem állt az asztalon: Tässä. Ezzel elintézõdöttnek látszott az ügy, majd pár másodperc elteltével mindenkinek megállt a kezében a kés, villa: Hey, you understood! (vagyis: Hékás, te ezt értetted!)

Igen, valóban értettem. Jani a poharát kereste, s mivel elõttem állt, odaadtam neki. Tudom, apróság, mégis nagy örömmel töltött el fáradozásaim ilyen nemû elsõ manifesztációja.

A jégkorong világbajnokság azóta véget ért, de meg kell osztanom Önökkel, hogyan tudtam meg, hogy Finnország sikeresen megszerezte a dicsõséges bronzérmet.

A csoporteredmények alapján már lehetett tudni, hogy a gyõzelem Oroszország és Kanada között fog eldõlni, s hogy Finnország a svédekkel fog megküzdeni a harmadik helyért. Tudnivaló, hogy a finn-svéd megmérettetések mindig különösen kritikusak, hiszen ez a két ország (a finnek saját kifejezésével élve) macska-egér barátságban él egymással.

A kérdéses mérkõzés idején én éppen Kokkola-ban (Sodankylä-tõl mintegy 600 km-re délre), vettem részt egy EVS Érkezés Utáni Tréningen. Kokkola nagyon bájos város, gyönyörû fekvéssel a tengerparton. Tréningünk a Villa Elba nevû ifjúsági üdülõben zajlott, egy csodálatos öbölben, ahol a finn-svéd meccs estéjének programja számunkra –mi más?- a szauna volt. A Villa Elba szaunája mesébe illõ: a homokos tengerpartról egy fehérre festett stég nyúlik az öböl vizébe, a stég végén pedig egy házikó áll – ez a szauna. A házikót körülölelõ tornácra izzadtan kilépve, körös-körül mesés kilátás nyílik az öbölre. Az egyébként csendes, nyugodt környéken nem is gondoltuk volna, hogy ilyen sok ember lakik – ez csak akkor derült ki, amikor a mérkõzés ideje alatt újra és újra, minden irányból, eget rengetõ üdvrivalgások törték meg a csendet. Egészen pontosan négyszer. Így tudtuk meg, amirõl késõbb a hírekbõl is megbizonyosodtunk, hogy Finnország 4:0-ra megverte Svédországot! Habár a döntõ (finn szemmel nézve) ezek után másodrangú jelentõségû volt, azért a teljesség kedvéért megosztom Önökkel: Kanada nyerte el az ezüst-, Oroszország pedig az aranyérmet.

A világbajnokság révén természetesen megragadtam az alkalmat, és verbuváltam egy pár rajongót a magyar csapat számára is, akik miatt jövõre mi is izgulhatunk majd az elsõ osztályú jégkorong meccseken.

Mindennek azonban immár két hete. Az elmúlt hét, illetve a hétvége már teljes mértékben a „ballagás” jegyében telt: május 31-én véget ért az iskola, s a tanulmányaikat befejezõ finn nebulók megkapták fehér sapkájukat, amit eztán különféle alkalmakon életük végéig büszkén viselhetnek. A hivatalos ünnepélyek után természetesen nem hiányozhatott az önfeledt ünneplés sem, Sodankylä utcái, éttermei, bárjai megteltek emberekkel, élettel.

S ez az elkövetkezõ hetekben így is marad majd, hiszen ezennel megkezdõdött a „szezon”! A hõmérséklet barátságos (napközben akár húsz fok!), végtelennek tûnõek a nappalok (mivel gyakorlatilag nincs éjszaka), s gyûlnek-gyülekeznek a vendégcsalogató színes nyári programok. A turista információ friss munkatársaként megígérhetem: természetesen elsõ kézbõl tájékoztatom majd Önöket mindenrõl, ami izgalmas!