Második jelentés

 

Kedves magyarországi finn-barátok!

Ismét eltelt két hét Lappföldön, s ez idõ alatt beköszöntött az igazi tavasz.

Habár újabb hó már régen nem esett, a telet idézõ hókupacok még nem olvadtak el az utcákon, földeken. Hiába mutat a hõmérõ higanyszála akár plusz tizenöt fokot is napközben, éjszaka még csípõs a hideg, s így nem indul olvadásnak a maradék hó, nem rügyeznek a fák.

Egyelõre. Ugyanakkor már érezhetõen közeledik a nyár, a nappalok is egyre hosszabbak. Vagyis inkább az éjszaka fogalma szorul újra-értelmezésre: aki világosban nem tud aludni, annak itt a fejére kellene húznia a takarót, mert a „mindent beborító éji lepel” sötétséget bizony nem nyújt.

Szemléltetem ezt egy példával: mentoromtól, Merjától megkaptam a régi biciklijét, ami tökéletesen mûködik ugyan, de nincsen rajta lámpa. Elõször megijedtem, mennyibe fog kerülni két biciklilámpa? De hamar rájöttem, hogy ezekre a kellékekre semmi szükség. Buliba indulva, éjszaka tizenegykor ugyanis ugyanolyan derengõ világosság fogadott a szabadban, mint a városka egyetlen discójából kilépve a parti végén, hajnali fél négykor. Mondanom sem kell, onnantól kezdve késõ estig újra teljesen nappali fényviszonyok uralkodnak.

S hogy mire fel ez a nagy éjszakai élet?

A válaszom egyetlen szó: Vappu. Ez az egy szócska a finnek számára nem csak a Munka Ünnepét, május 1-jét jelenti, hanem bulikat, ünnepségeket, magyarul dínom-dánomot, az elsõ olyan alkalmat az önfeledt szórakozásra, amely már igazi tavaszi hangulatban telhet. Vappu elõestéjén az egész ország bulizik, táncol, hiszen másnap nyugodt szívvel lehet sokáig aludni. Aki ébren tölti ezt a napot, számos program közül válogathat: Sodankyläben a Városházán például megrendezték a hagyományos közös éneklõ ünnepséget (Vappulauluja). Itt nem csak a fellépõ kórus dalolt, hanem valamennyi vendég is, a kiosztott dalszövegek – és a soha el nem fogyó, enyhén alkoholos ital, az ún. „sima”– segítségével.

S ha már a mindenféle földi jókról van szó, említést kell tennem egy másik eseményrõl, a helyi Finn-Magyar Egyesület által megrendezett Magyar Estrõl is. Jó magyar módra, ez egy közös erõvel elkészített többfogásos vacsorát jelentett, természetesen magyar borokkal. Háziasszonyunk, az Egyesület elnöke, Riikka Majjanen igazi magyar ízekkel lepett meg bennünket: paprikás csirkéje kézzel szaggatott nokedlival egy vérbeli magyar szakácsnõnek is becsületére vált volna! Részemrõl egy, nagymamámtól kapott recepttel járultam hozzá az est sikeréhez, s büszkén jelentem, egy morzsa sem maradt a diós-mazsolás süteménybõl!

Ígéretemhez híven be kell számolnom a finn nyelvtanulásról is: Sodankylä méretét és az itt-élõ külföldiek csekély számát tekintve, sajnos nincsen intézményes finn nyelvoktatás kezdõknek. Azonban egyik lelkes magyar-tanítványom, Riikka szerencsére kezébe vette tanításomat, így aztán múlt hét óta újul erõvel, immár az õ segítségével, tanulok finnül! S hogy ezt Önöknek is bebizonyítsam, íme egy apróság búcsúzóul:

Näkemiin! vagyis: Viszontlátásra!