Kádár Tibor festőművész barátunkra emlékezünk a KALEVALA napon

Tibor miért siettél ennyire?

A Metamorfózis című kiállításod megnyitóján találkoztunk utoljára.

A megnyitóra sokan eljöttek. Amíg várakoztunk, Te ott ültél Jutkával és fogadtad az érkezőket egy-egy mosollyal, a jobb kezed üdvözlésre emelve, a ballal a botra támaszkodva.

Megsimogattál bennünket a tekinteteddel, a jelenlévő barátaidat, művészeted iránt érdeklődő tisztelőidet. Sokan úgy éreztük, hogy ez a kiállítás megnyitó azért is született, hogy még életedben átölelhessünk. Nagyon sokan szerettünk és emlékezünk a közösen Veled együtt megélt több, mint három évtized történéseire.

Szerencsés vagyok, mert szeptember 22.-én még személyesen találkozhattunk. Sőt a kiállítás megnyitója után fehér asztal mellett – mint egykor régen Patka Lacival együtt – koccinthattunk is. Felejthetetlen volt az őszi délután a Dubniczay palotában, ahol a búcsúzás perceit töltöttünk együtt mielőtt Jutkával hazaindultatok. Terveket szőttünk 2022. február végi napokra a Petőfi, Madách évfordulók kapcsán.

A VEMAFI-nak a Művészetek Házával immáron hagyományos a Kalevala Naphoz kötődő rendezvényén a magyar költők finn, észt fordítása mellett a Veszprémben élő vajdasági írók segítségével, elhangoznak majd a művek szerb, horvát nyelven is. Felkérjük majd az itt élő lengyeleket, ukránokat, németeket, hogy keressenek ők is Petőfi és Madách fordításokat a megemlékezésekhez.

Jöttek az ötletek, a javaslatok, a borocska is közrejátszott és egyre lelkesebb lett a csapat, már európai kitekintésű Kalevala Napban gondolkodtunk.

Van számotokra három Kalevala grafikám – mondtad.

Tibor KALEVALA grafikája

Veszprém 2015  ( Kádár Tibor, Szoboszlai András a kiállítást követően baráti körben)

Nagy öröm volt hallani a felajánlást. Még nagyobb öröm, hogy tervezel a következő évre. Emlékezel a finn barátaidra, a lappföldi élményeidre, a rovaniemi Városházán megrendezett kiállításra, Reijora és Railira.

Veszprém és Rovaniemi közötti távolság a finnek szerint 3200 km.  Földrajzilag messze van. A barátság hídján mégis sokan jártak magyarok és finnek oda és visszafelé is az elmúlt 40 évben.

Éveken át küzdöttél a betegséggel, de festettél. Erős élni akarással tervezted a jövőt. A barátok aggódva és tehetetlenül figyeltek és gondoltak Rád és Jutkára, a gyerekeitekre. Tisztában voltunk azzal, hogy érdeklődő kérdéseinkkel nem rakhatunk még több terhet a családodra. Egymásnak adtuk a veled kapcsolatos híreket és imádkoztunk értetek.

Majd jött a halálodról szóló szomorú híradás.

A Dubniczay Házban rendezett – immáron utolsó – kiállításod megnyitójára, a munkásságodról szóló könyv bemutatójára, a Veled való személyes találkozásra gondoltunk hálásan, hogy ez megadatott nekünk.

Reijo Sulasalmi üzenete október 21-én érkezett:

„Nagyon szomorúak vagyunk Tibor halála miatt, és részvétünket fejeztük ki a családnak.  A szemünk könnybe lábadt a hírre. Tibor személye és a kellemes találkozásaink emlékei megmaradnak a szívünkben. Nem volt közös nyelvünk, de mindketten mély bizalmat és barátságot éreztünk egymás iránt. Tiborral 2019 augusztusában találkoztunk utoljára, amikor legutóbb Veszprémben jártunk.”

Rovaniemi 2014  (Reijo Sulasalmi és Kádár Tibor)

Előttünk jársz az úton.

Ha a finn kapcsolatokra gondolok, eszembe jut az egyesület emblémája, a 10 éves évfordulónkra készült képeslap grafikája, amiket Te álmodtál papírra. Alkotásaiddal megajándékoztál bennünket, 1993 tavaszán.

Kitörölhetetlen emlékem az a reptéri találkozó Budapesten, ahol botcsinálta tolmácsként, könnyek között voltam közreműködője és tanúja András fiatok és barátja Gábor, rovaniemi pótszüleinek érkezésénél a magyar és finn ölelésnek.

Az első találkozásból az ott megszülető, hosszú távú és gyümölcsöző barátságnak.

Lapozok a számítógépemre mentett fotó albumokban.

Megelevenednek az emlékek. A közös lappföldi kirándulásunk, a kiállításod a testvérvárosban és az a rengeteg erdő közepén lévő műterem túl az északi sarkkörön, ahol Te is szívesen dolgoztál volna.

Látom Jutkát az új finn kabátjában.

A rovaniemi múzeum gyűjteménye két Kádár Tibor erdélyi ihletésű festményével gazdagodott 2014-ben.

A temetőben a sírodon még ott van a kék-fehér finn és a magyar nemzeti színekkel, a Te munkád nyomán született emblémával díszített virág.

2022 februárjában, a Kalevala Napon, amikor Madách Imre: Az ember tragédiája című művének finn és észt fordításairól beszélünk majd, rád is emlékezünk.

Nyugodj békében Tibor, hosszú és gazdag volt az utad Kolozsvártól Veszprémig.

 

Veszprém, 2022. február 20.                                        
Tímár Veronika