Kolbászfesztivál a békéscsabai finnbarátokkal

Magunkat és ajándékainkat összekapva siettünk a Trefort Szakképző iskolába, ahova közös vacsorára hívtak meg a Békéscsabai Magyar-Finn Baráti Kör tagjai. Az üdvözlő- pálinka után csapatunk korelnöke, Molnár Karcsi bácsi nyújtotta át szép szavait virág helyett az est résztvevőinek, majd asztalhoz ültünk. Ránézésre választottunk szomszédot az egyelőre ismeretlen vendéglátók közül. A házigazdák elhalmoztak bennünket mindenféle földi jókkal, melyeket maguk készítettek: töltött káposztával, sült kolbásszal, süteményekkel, italokkal. Közben ajándék-műsorral is kedveskedtek: kalotaszegi és széki táncot mutatott be két fiatal táncospár, majd Hevesi Imre gitározott kellemes slágereket. Nem maradtak el a szokásos köszöntők sem: a két elnök, Szabados Béla és dr. Szoboszlai András mutatták be szervezetüket. Ezután TOTÓ következett: a veszprémiek a békéscsabaiaknak, ők nekünk és finn vendégüknek (Olli Urmas) állítottak össze kérdéseket. Nem volt szerencsénk, a várakozástól nagyon eltérő kérdéseket kaptunk, így nem brillírozhattunk útközben megszerzett ismereteinkkel. No, de mindkét oldalon voltak első-második és harmadik helyezettek, jutalmazottak. Csapatunkból Szamosi Attila nyerte az első díjat, egy mértéktartó pálinkás kulacsot. Majd valamennyien hozzájárultunk szerény ajándékainkkal a csabaiak Pikkujoulujához. A vegyes ülésrendnek és a jó hangulatnak köszönhetően élénk beszélgetések alakultak ki: a süti receptekről, a családunkról, a munkánkról, a városunkról. Hamar közel kerültünk egymáshoz, így aztán mindegyikünknek jutott másnap kalauz a csabai városnézéshez. Én Kruzslitz Ilonkának köszönöm az élvezetes kalauzolást. Megcsodáltuk a templomokat, a szépen felújított polgárházakat, az Élő-víz csatorna partját a szoborsorral, a dunántúli szemnek szokatlan, nagy, tágas tereket. Mindkét nap a sportcsarnokban ért véget számunkra. Szólt (ordított) a zene, a színpad előtt csápolt az ifjúság, mi pedig a lelátó tetejéről néztünk le rájuk. Azonban hamarosan ránk is átragadt a jó hangulat és többen felszabadultan, kabátjukat leszórva táncoltak, énekeltek a kakasülőn.

A következő nap központi eseménye a kolbásztöltő fesztivál volt. A hatalmas sportcsarnokban és még két nagy sátorban dolgoztak a csapatok. A csabai magyar finn barátokkal közös csapatunk a 79. sorszámot kapta. Tőlünk Szoboszlai András és Czibókné Ági darálta, gyúrta, töltötte, tekerte a kolbászt, de egy-egy fénykép erejéig szinte valamennyien „beálltunk” a képbe. Szólt a zene, némi pálinkától is ösztönözve lelkesen bíztattuk a csapatot a lelátóról, ahol egyesületünk transzparense előtt igyekeztünk felhívni magunkra a figyelmet. A sportcsarnokot sátrak, bódék és árusok hada vette körül, ahol mindent lehetett kapni: házi termékeket, (mézet, sajtokat, lekvárokat, szörpöket, mézeskalácsot etc.), népművészeti tárgyakat, de legfőképpen kolbászt (nyersen, sütve, füstölve) és pálinkát. Akár hiszik, akár nem, még a kerítés is (mű)kolbászból volt. Kint is váltogatták egymást a zenekarok, áramlott a tömeg, nagy volt a hangzavar, hátrébb vidámpark és céllövölde szórakoztatta a legkülönbözőbb korosztályokat: igazi össznépi dzsembori volt. Az ország távoli tájairól is érkeztek résztvevők, magyar szó szlovákkal, néha némettel keveredett, de szemlátomást mindenki jól érezte magát. Ebédre ismét csabai barátainkhoz voltunk hivatalosak. Természetesen sült kolbászra! Itt csatlakozott hozzánk Jari Vilén a Finn Köztársaság nagykövete, aki a kolbásztöltő verseny zsűrijének is tiszteletbeli elnöke volt. Egymást érték az elnökök ünnepi beszédei, a legnagyobb sikert a nagykövet úr rövid, szellemes, közvetlen szavai aratták. Ismét volt meglepetés: „jó ebédhez szólt a furulya”, a csabai baráti kör legfiatalabb tagja, a 9 éves Marcel magyar népdalokat adott elő, magabiztosan, csodás ritmusérzékkel, hajlékonyan. Nagy tapsot, a nagykövet úrtól elismerő szavakat és finn jelvényt kapott.

 

Délután egy nemrég felújított, csodás épületben, az Ibsen házban finn kiállítást nyitott meg Jari Vilén nagykövet úr, mely a Kiterjedések címet viselte: Yrjö Liipola szobrászművész és Johanna Oras festményeit mutatta be. A kiállítás után kiscsoportos városnézés, fürdés, majd újra a sportcsarnok következett. Itt aztán szinte mindegyikünk beszerezte az otthoniaknak szánt ajándékokat, főként füstölt kolbászokat. Az órát majdnem az előirt hajnali háromkor állítottuk át. Jól jött ez az egy óra többletalvás, bár alig vettük észre.

Az utolsó, rövid nap is ajándék volt. Csodás napsütésben fogadott bennünket Gyula, szépen felújított házaival, várával, csobogó szökőkútjaival, őszi színeivel. Mindez fényképre kívánkozott: sokan kattogtatták gépeiket. Vókó Péter titkárunk „főfotósként” ügyelt rá, hogy képein mindent és mindenkit megörökítsen a három napban. Az eredményt honlapunkon láthatják. Sajnos a várfürdőre már sem időnk, sem pénzünk nem maradt-egy okkal több, hogy visszatérjünk. Meglepetésünkre Andrásék Zsabka Zsókát utánunk hozták, aki ezt a napját is ránk áldozta: otthonosan kalauzolt bennünket a városban, hiszen itt dolgozik. A csúcspont a Százéves cukrászda volt, csodás szalonjaival, zenegépével, finom kávéjával és süteményeivel. Népszerűségét bizonyítja, hogy csak nagy nehezen kaptunk helyet. Búcsúzásul Zsóka átnyújtott 16 darab sült-kolbászt és kenyeret, nehogy éhen haljuk hazafelé.

Összegezve: elmondhatjuk, hogy a programban kitűzött célokat sikerült elérni: szép, őszi utunk volt, jól éreztük magunkat és vidámak voltuk. Mi, akik Veszprémből vettünk részt a három napon jobban megismertük egymás és valóban közel kerültünk egymáshoz. A két város finn-barát társasága között létrejött a kapcsolat és jó barátokat szereztünk. Emlékezetes élmény volt a hatalmas kolbásztöltő dzsembori, nem hanyagoltuk el a kulináris örömöket sem. Nem gondoltuk volna, hogy ennyi sült kolbászt meg tudunk enni és ennyi pálinkát meg tudunk inni! Köszönettel tartozunk mindkét magyar-finn egyesület vezetőinek, tagjainak, és a jó Istennek a csodás időért, a szerencsés utazásért. Reméljük, hogy hamarosan viszontláthatjuk békéscsabai barátainkat Veszprémben és nekik is emlékezetes élményeket szerezhetünk.

 

 

 

 

 

Képek ITT