Alíz csodaországban

Finnországi élményem

Írta: Stupián Alíz

A repülõtéren hosszú sorok kígyóztak, és mindenki a felszállásra várt. Mikor végre felültünk a repülõre, jó volt nézni az ablakból, ahogy száll fel a többi gép. Aztán hirtelen mi is elindultunk. Elõször csak gurultunk, aztán mi is felszálltunk. Nagyszerû volt! Lassacskán már-már nem is lehetett látni a házakat. Végül már a fellegek felett jártunk. Mintha minden csupa havas lenne!

A stewardessek minden gyereknek adtak egy színezõt és színes ceruzákat. Utána mindenkinek osztottak ételt.

Helsinkiben egy óriási L alakú repülõtér volt. Megkerestük azt a táblát, amelyre a 14–es számot írták fel, mert mi azzal repültünk tovább. Vártuk, hogy ellenõrizzék az útlevelünket meg a repülõjegyet. Amikor ellenõrizték, felszállhattunk a gépre. Az út ezen a gépen is jó volt. Adtak nekünk enni, a gyerekeknek megint adtak ajándékot, egy matricás társasjátékot. Leszálltunk. A rovaniemi repülõtér egészen kicsi volt. Várt minket Anita néni és András. A repülõtér közepén volt egy terepasztal, amelyben sok plüssállat, szarvasok, medvék meg mindenféle északi állat volt. Ott lefényképezkedtünk.

Egy hotelben volt a szállásunk, oda letettük a holmijainkat és utána mentünk vacsorázni. Három nénivel vacsoráztunk. András már nem jött velünk, csak Anita, mivel õ tolmácsolt. Háromfogásos vacsora volt. Ettünk rénszarvashúst, kecskesajtot. Voltak finom desszertek. Az enyémre raktak egy tûzijátékot, és adtak egy rénszarvasagancsból készült nyakláncot. Az étterem falát rénszarvasbõrrel díszítették. A vacsora után visszamentünk a szállodába, és aludtunk.

Másnap reggel a hotelben reggeliztünk. Svédasztalos reggeli volt.

Utána Anita nénivel mentünk egy kézmûves nénihez és bácsihoz. Ez a néni tervezte az éttermet, ahol elõtte nap vacsoráztunk. A bácsi rénszarvasagancsból gyöngyöket, késnyeleket csinált. A néni rénszarvasbõrbõl dobokat, a függöny is abból készült a mûhelyben. Aztán mi is csinálhattunk egy nyakláncot vagy egy karkötõt. Aztán átmentünk a néni és a bácsi házába, ami a mûhely mellett volt. Ittunk egy teát, aztán mentünk az Arktikumba.

Ott találkoztunk gyerekekkel. Õk egész nap velünk voltak. Ott volt két néni is, akikkel vacsoráztunk, de a harmadik nem jött el. Köszöntõt mondtak és átadták a mesémet finnül és magyarul is két példányban. Az egyiket megtarthattam, a másikat pedig a Télapónak adtam.

Aztán megnéztük az Arktikumot (Janka, Áron, Anita, anya és én).

Aztán elmentünk egy rénszarvasfarmra. Ott megebédeltünk és rénszarvasszánnal mentünk egy erdõbe. A kilátás nagyon szép volt. Utána egy husky-farmra mentünk, elõször husky-szánnal mentünk egy kört, aztán bementünk egy házba és ittunk forró bogyószörpöt. Egy néni beszélt a husky-k külsejérõl, aztán megnéztük a kutyákat.

Utána indultunk a Mikuláshoz. A barlangjában volt egy hatalmas óra, amivel meg tudja állítani az idõt. Egy másik helyiségben találkoztunk a Mikulással. Beszélgettünk, majd lefényképezkedtünk vele. Megvártuk, amíg Jankáék is lefényképezkedtek. Utána elmentünk vásárolni csokikat a Mikulás háza mellett levõ boltokba.

Szombat este a hotelben vacsoráztunk Jankával, Áronnal, Andrással, Anitával és ott volt egy bácsi is, aki Rovaniemiben elöljáró volt. Aztán felmentünk a szobánkba és aludtunk.

Másnap reggel korán megreggeliztünk, mert 8 órára már ott kellett lenni a repülõtéren. Ott volt Anita és András is. A biztonsági ellenõrzés elõtt még találkoztunk a Mikulással, eljött, hogy elbúcsúzhasson tõlünk. Azt mondta, felment a „mindenthalló” hegyre, hogy megtudja, hol vagyok. Aztán elköszöntünk Anitától és Andrástól is, felszálltunk a repülõgépre és vártuk, hogy elinduljunk. Meg kellett várni, hogy a többi utas is felszálljon. Mikor felszálltak, elindultunk. Adtak nekünk enni meg inni. Útközben rajzoltam, néztem az ablakból a felhõket. Leszálltunk Helsinkiben, és ott várt minket Jelinkó Árpád, aki megmutatta nekünk a várost. Utána egy étteremben megebédeltünk. Aztán mentünk a repülõtérre, egy órával az indulás elõtt. Volt ott sok édességbolt, vettünk cukrot. Amikor ültünk a várakozóban, kiírták, hogy fél órával késõbb indul a gépünk. Olvastam még egy kicsit, aztán máris sorba kellett állni az útlevél ellenõrzés miatt.

Utána hamar felszálltunk a repülõgéppel. A gépen ettem, meg ittam teát. Olvastam is, s az idõ hamar elment. Leszálltunk Budapesten, átvettük a csomagjainkat, és egy sofõr hazavitt minket. Nagyon jól éreztük magunkat.