Köszönet Rovaniemiből

KÉT ÜNNEPEN VENDÉGSÉGBEN – Rovaniemiek utazása Magyarországra 2008. május 5-12.

Már régóta terveztünk egy egyesületi utazást Magyarországra, fõleg a testvérvárosainkba Veszprémbe és Ajkára, továbbá a Balaton partjára. Amikor tudomásunkra jutott, hogy testvéregyesületünk, a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület májusban ünnepli fennállásának 25 éves évfordulóját, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk gratulálni a barátainknak.

Tehát fel az útiterv készítésére, megfelelõ méretû csoport verbuválására! Egy apró híradás napilapunkba, a Lapin Kansába, írott meghívó a tagságnak, meg szóbeli tájékoztatás is – és hamarosan összeállt a létszám: 17 résztvevõ. A program kialakításában szakértõ segítõként részt vettek a testvéregyesület aktív tagjai, többek közt Tímár Vera elnök, Ács Anna, Berkiné Ica, Szakonyi Zsuzsa, Szoboszlai András és Vókó Péter.

Elsõ állomásunk Budapest volt, ahol vezetõink Heli Halla-aho és Tóth Eszter voltak. Beszállásoltunk a Medosz Szállóba, és már indulnunk is kellett a finn nagykövetségre, ahol a nagykövet és felesége, Jari és Janina Vilén fogadott bennünket nagy vendégszeretettel. Körbevezettek minket a követség épületében és beszéltek magyarországi munkájukról. Ez után még lesiettünk a Duna partjára is és sétahajóra ültünk, hogy megcsodálhassuk esti fényben Budapestet. A következõ napon buszos városnézés során ismerkedtünk a város nevezetességeivel, délután pedig Mezõs Gáborral a Balaton és Balatonfüred felé vettük az irányt.

Balatonfüreden a pompás Annabella Hotelben szálltunk meg és a hangulatos parti étteremben, a Borcsában vacsoráztunk. A következõ napon a badacsonytomaji Villa Finnlakkal és szõlõskertjével ismerkedtünk Björkmanék segítségével, majd betértünk Balatonrendesre, hogy találkozzunk Tuula Niemelävel és Kalevi Suhonennel is szép finn gerendaházukban. A napot egy rövid sétahajózás koronázta meg, amikor a tóról élvezhettük a tihanyi félsziget és az apátság látványát.

Másnap indultunk a másik testvérvárosba, Ajkára. Ott Rédling Nikoletta fogadott minket, aki az ottani programunk szervezõje is volt. Megismerkedhettünk a városi múzeummal és az üveggyárral, ahol a csodálatos és híres ajkai kristály születését csodálhattuk meg. Az estét vacsora és vidám borkóstoló koronázta egy, a Somló-hegyen lévõ szõlõskertben. Ott a finnek éneke is már majdnem magyarosan harsogott. A tánc dobogása alighanem a szomszédba is elhallatszott, ahogy azt olykor szólóban, olykor párban, sõt néha nagyobb körben roptuk.

Május 9-én volt a tulajdonképpeni ünnepnap, amelyet Veszprémben és részben Zircen töltöttünk. Horváth Renáta és Szakonyi Zsuzsa segítségével elfoglaltuk szállásainkat a várban, az Akadémia vendégházában, valamint Horváthy Dóra és György otthonában, részt vettünk a Reguly emlékülésen, amelynek megrendezését Baloghné Marika és Márkusné Vörös Hajnalka segítették. Érdekes elõadásokat hallgattunk Reguly Antal életmûvérõl, majd gratuláltunk és köszönetet mondtunk a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület 25 éves értékes mûködéséért.

Zircen megismerkedhettünk a Reguly emlékházzal és a csodálatos templommal is. A nap a Bakonyi Finnbarátok Köre által szervezett szívélyes hangulatú vacsorával végzõdött, melynek során magyar és finn dalok is felhangzottak a teremben. Ismét megélhettük a finnugor rokoni szeretetet és összetartozást!

Május 10-én volt a hagyományos Gizella-nap, amelyet a reneszánsz jegyében tartottak meg a várban. Láttunk régi udvari táncokat a német vendégektõl, élvezhettünk ifjúsági zenekari elõadást, és Mátyás királyról szóló színdarabot a várbeli színpadon. A Tûztorony Étteremben rendezett vacsora zárta az érdekes napot.

11-én, vasárnap istentiszteleten vettünk részt Veszprém luteránus templomában, ahol a prédikációt Balla Emõke tolmácsolta. Ez után elmentünk a Vámosi úti temetõbe, s az emlékezés virágait hagytuk a hûséges finnbarátok, Hernád Tibor és Halász Béla sírján. A temetõi látogatást követõen, 2-3 fõs csoportokra osztva, a vendéglátó családoknál ebédeltünk. A családok a délutánra is szerveztek számunkra különféle szabad programokat.

A nap a nagytemplomban rendezett esti koncertben és az Akadémia pincehelyiségében rendezett búcsúestben csúcsosodott ki. A magyar batyubál hagyománya szerint bõségesen megterített asztal finomságai, a kitûnõ borok és a szíves köszöntések olyan vidám és közvetlen hangulatot teremtettek, amelyet sohasem felejtünk.

Hálával emlékezünk az egyhetes, kitûnõen szervezett, változatos programra és a nagyvonalú vendégszeretetre. Köszönet még mindazoknak is, akik részt vettek az utazásunk szervezésében, de nevük nem jutott a tudomásunkra, hiszen az õ részük is bizonyára jelentõs volt a sikerben.

Annikki Nelin